Szia! A kezdő lökést adja saját versem, mi megjelent, már egyszer, nyomtatott formába, ki mindeneket tud, tudja hol, s hányba'. Mindenkinek küldöm aki ezt szereti, aki, meg utálja (annak nem jár rím)
Szerelem.
(Szakmákra lebontva)
A pásztor:
Szeretlek én téged!
-Erre párom béget!
Villanyszerelő.
Majd kitört a frász,
Én szeretem, Ő ráz..
A bányász:
Ma este újra beléhatolok,
De ki mélyítette ki, így ezt a vájatot?
Az orvos:
Kikúráltam magam, teljesen belőled,
De e panasz rajtam, mán újra erőt vett.
Benzinkutas:
Nem kellek neked, erre az az ok tán,
Hogy töltőpisztolyomban alacsony az oktán?
Gázdíjbeszedő:
Fogyasszál belőlem, de benyújtom a számlát,
Megfizeted nékem széttört szívem álmát!
Gépkocsivezető.
Nyomom a gázt, tekerem a kormányom,
De, hogy merre menjek, te fogod az ormányom.
Prosti.
Még, hogy nem mérhető, milyen a szerelem?
Tízezerért, kérem, bármikor tesztelem.
Postás:
Csengettem egyszer, kétszer is csengetek,
De kidobott az asszony, nekem, már csengettek.
A Tanár:
Tanítok, én mindent, mit tanítni lehet,
De elfolyik az agyam, ha itt vagyok veled.
A Bohóc:
Életem a humor, és a nevetések,
De a nászéjszakán, ne nevess, ki kérlek!
A Diák:
Szexről szóló órán, itt ülök a padba,
Tanárnéni kérem, menjünk gyakorlatra!
Lovász:
A nászéjszakámon remegtem a csődtől,
Mert elbizonytalanított engemet a csődör.
Jogász:
Jött a feleségem, alattam a Jutka,
Mit mondhattam néki? Asszony, Mea Culpa!
Bíró.
Nem követtem el bűnt, a jogokat kutatva,
Még is elítéltél életfogytiglanra.
A költő.
Ezer verset írok, a kis újamból rázom,
De a szerelemről, nem jut rím eszembe.
Kertész:
Fákat oltogattam, sikerült is nehány,
De legjobb oltásom veled volt te leány!
Boxoló:
Kiütéssel nyertem, mindegyik meccsemet,
De egy negyven kilós kislány kétvállra fektetett.
Vasutas:
Ne titkoljuk tovább érzéseinket,
Kapcsoljuk, hát össze szerelvényeinket!
Hajóskapitány:
Hogy mit is kérek tőled? Elmondom én most hát:
Találkozzunk mi úgy, mint a hajóvonták!
Űrhajós:
Szerelmem négyfejű, zöld, s picit pufók,
Szakmai ártalom, hogy imádok egy UFOt?
S lehet fogalmazni, hisz van számtalan szakma,
Egy a lényeg, el kell érni, hogy egy jót (szerelmeskedjek)szak ma!
Eltelt a zidő, megin van vers ne féjjé! Megtudodo az élet értelmét, mielőtt végzetes lépésre szánnád magad:
Ebből a versből megtudhatjátok, hogy mi az élet titka! Mindenki, csak saját felelősségére olvassa el azt a művet, mert ezzel a tudással a nyakába vesz egy olyan nyüvet, ami alatt a gyengébb idegzetűek, esetleg ………, szóval kérdezzétek, meg a kezelőorvosotok gyógyszerészét! Mit számít egy apró svábbogárnak, Ha cipőtalppal életét kiontják? Hisz létezését, betudják a kárnak, Undorító, apró férgek, rondák! S mit számít egy röpke pillangónak, Ha rovartestét egy táblához tűzik? S halálában gyönyörködnek azok, Kik kinn a réten, hálóikkal űzik. S mit számít, ha sötét fellegekből, Súlyos cseppek bombázzák a földet? Eláztatják a kirándulókat, De túlélni segítik a tölgyet! Mit számít az idő, ha végtelen? Mit, számit a halál, meg az élet? Mit számít a remény a félelem? Ha nem számít senkinek, csak néked? Mindennek van eleje, meg vége! Ezt tanultuk, ez az optimális. És még is mikor felnézek az égre, Azon nyomban megdől ez a frázis. Hát mi értelme a mi életünknek? Milyen célból vagyunk mi e földön? Mi értelme külön nézetünknek, Ha a halál mindenkiért eljön? Az öreg bölcs, ki rátette életét, Hogy rájöjjön az élet titkára, Halálos ágyán elárulta végül: -Az életnek nincsen titkára! (én kérek elnézést)
